Nem is emlékszem, hogy mikor cseteltem legutoljára. Szerintem ez is egy olyan dolog, amihez "fel kell nőni" kitartásilag. Egy időben cseteltem én nagyon sokat, talán túl sokat is és egy idő után kiégtem. Nem vagyok én marhapásztor, hogy csordában tartsam őket! :D Most már úgy érzem, hogy képes vagyok átnézni rajtuk, anélkül, hogy felhúznának. :) Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére azért akadnak Jófejek is a cseten, akikkel jól érezzük magunkat! :)

Segítettünk a Jézuskának kiválasztani az új kabátomat. Három órán át bolyongtunk az egyik Bevásárlóközpontban, míg végül sikerült megtalálnunk a tökéletes Karácsonyi ajándékomat. Nem hittem volna, hogy egy kabát kiválasztása - ami állítólag élményvásárlásnak számítana - fejfájást okozhat. :) Tudniillik, én mindig ki tudom választani azt, ami nincs. Ugyanis itthon az internetről töltögettem képeket a mobilomra, hogy majd amikor elmegyünk kabát túrára, legyen valami kiindulási pontom hogy milyet szeretnék. Namármost, rittíg nem volt olyan stílusú kabát egyetlenegy üzletben sem, amilyet én eredetileg kinéztem magamnak. Bementünk vagy 5-6 üzletbe, ahol egyáltalán nem volt tetszésemnek/méretemnek megfelelő, vagy túl nagy, túl rövid illetve túl szűk volt. Olyan is volt, hogy az egyik helyen csak toll kabátok voltak. Nálam meg a toll kabát szóba se jöhet az allergiám miatt, plusz azt kimosni... ááá. Ruhát internetről meg nem szívesen vásárolok, mert csak a macera van vele, ha nem jó rám. Leküldik, felpróbáljuk, nem jó, nem olyan a színe mint a katalógusban, vissza küldjük, méret vagy szín csere stb stb... Jártam már úgy, nem is egyszer, hogy kinéztem valami ruhadarabot az egyik katalógusból, megrendeltem és nem küldték ki... De a nyamvadt katalógusukat a mai napig kiküldik, benne jobbnál jobb cuccokkal és akciókkal hogy rendeljünk! Hát nagyon szépen köszönöm, most már csak azért sem kérek többet belőlük! :D Szóval a végén csak sikerült megtalálni a megfelelő Kabátot. Megérte a fáradozást érte! :)

Miről szól az Élet?

Az élet nem arról szól, hogy hány pontot gyűjtünk.

Nem arról szól, hogy hányan hívnak fel vagy, hogy hánnyal van randid vagy nincs.

Nem arról szól, hogy kit csókoltál meg, hogy milyen sportot űzöl, vagy melyik fiú/lány randizik veled.

Nem a cipődről szól, nem a frizurádról, nem a bőröd színéről vagy arról, hogy milyen házban élsz.

Határozottan nem a jegyeidről, a pénzről, ruhákról vagy egyetemekről, amik vagy felvesznek, vagy nem.

Az élet nem arról szól, hogy barátaid vannak vagy egyedül vagy.

Nem is arról szól, hogy népszerű vagy e vagy nem.

Ez mind nem játszik szerepet az életben.

Az élet arról szól, hogy kit szeretsz és kit bántasz meg.

Az számít, hogy hogyan látod magad.

Bizalomról szól, boldogságról és szimpátiáról.

Arról szól, hogy elérhető vagy a barátaid számára és az elutasítást toleranciával helyettesíted.

Arról szól, hogy legyőzöd az irigységet, az ellenállást és kiépítesz kapcsolatokat.

Arról szól, hogy mit mondasz, és mit értesz ez alatt.

Arról szól, hogy olyannak látod az embereket amilyenek és nem ítélkezel arról, hogy miük van.

Leginkább arról szól, hogy valakinek a szívét oly módon érinted meg, ahogyan még korábban nem érintették meg soha.

Erről szól az élet.

Legalább 4-5 éve készülünk Bécsbe a Családdal, megnézni a Karácsonyi Vásárt. :) Mindig közbe jött valami, most végre tényleg elmegyünk. :) Már alig várom! Még sosem voltam Bécsben Karácsonyi Vásárban. Azt mondják, nagyon nagyon szép és hogy ki ne hagyjam a Punchot!!! :) Mindenképp megfogom kóstolni... legfeljebb ha mégsem ízlik - ami szerintem kizárt -, leöblítem egy forrócsokival! Hehe! :)

1985. április 12-én születtem Debrecenben. Születésemkor fellépő oxigénhiány miatt vagyok ebben az állapotban. Mert ez nem betegség, hanem állapot. Sokan nem tudják a különbséget a két szó között. Eddigi életem során, bizony nem kevésszer találkoztam olyan emberekkel, akik féltek még megérinteni is egy "ilyen" gyereket, mert azt hitték/hiszik, hogy ezt el lehet kapni, mint valami náthát vagy hasmenést. :)

Társasági életemet az Immanuel Otthonban (http://www.immanuelotthon.hu/) kezdtem, ahol az Anyukám is benne volt az Alapító Szülő Tagok közt, később megalapították a Halmozottan Sérültek Hajdú-Bihari Szülőszövetségét (http://haseszov.5mp.eu/) és Anya lett sz Elnöke. Papám is besegített az Ezer Mesterségével. :) Szoros barátságok kötődtek, amik a mai napig is tartanak. Az IMO minden évben megszervezi az egy hetes táborát Berekfürdőn. Fürdőzés mellett sok programokon vehetünk részt. Például kézműveskedés, activityzés, tánc est és még sok sok más. Egész napot elszórakozzuk, elnevetgéljük. Legkisebbektől a legnagyobbakig mind remekül érezzük magunkat. Esténként pedig körül üljük az asztalt és éjfélig beszélgetünk. :)

Iskolámat az Eötvös Utcai Általános Iskolában kezdtük Anyával, hiszen mindíg mindenben ott van velem! :) Ez volt az első iskola Debrecenben, ahol "befogadtak" minket. Normál osztályba jártam. Az osztálytársaim eleinte bajban voltak, hogy hogy közeledjenek felém, hogy nehogy megbátsanak, azzal ahogyan hozzám szólnak. Aztán látták rajtam, hogy nem harapok, hanem mosolygok! :) Volt mikor én kezdeményeztem beszélgetéseket mert láttam rajtuk, hogy zavarban vannak. Nagyon összekupálódtunk az osztállyal, olyannyira, hogy nélkülem el sem mentek kirándulni. Meg a hegyre is felcipeltek a kerekesszékemmel együtt. Átestem egy csípőműtéten és az egész osztály meglátogatott. Alig fértünk be az akkori panel lakásba. Össze vissza firkálták a gipszemet és kis rajzokkal, levélkékkel leptek meg. :) Tanáraim is nagyon segítőkészek voltak! :) Mi voltunk az elsők, akik ülve ballagtak.

Tanulmányaimat a Tóth Árpád Gimnáziumban folytattam, amit szintén Anyával jártam ki. :) A gimis éveim voltak a  legszebbek és egyben a legkeményebbek! :) Itt már azért komolyodtunk kicsit. De szünetekben itt sem maradtak el a bohóckodások! Sőt, volt mikor órára is bevittünk egy kicsit és alig bírtuk vissza folytani a nevetést. :D Aztán elkezdődtek a Szülinapozások! Kisállat Szépségverseny. Kosárlabda meccsekre járások, mint Kabala! :) Megismerkedhettem külföldi cserediákokkal, akiket sosem felejtek el! ;) És igen, túléltem az Érettségit! Felmentés kaptam az írás alól, ugyanis gyorsabban jár az agyam, mint azt letudjam írni, ezért dupla tételt kellett húznom a szóbelin az írásbeliekből! Akkor izgultam a legjobban, biztattak, hogy sikerülni fog csak Mosolyogj! Megcsináltam! :)

Irány tovább az Ybl Miklós Műszaki Főiskola, Műszaki Menedzser Szakára. Itt is rám találtak a barátok és az új élmények! Eleinte nem volt lift, csak az a fél emeletes teherlift féle. Ezért felvittek a fiúk egy félemeletet lépcsőn, aztán mindíg feljebb álltunk meg a lifttel, mert ledöcögtetni könnyebb, mint felcihelni. :) Megtanultak segíteni nekünk. :) Sikerült a Diplomát is megcsinálnom. Mindez Anyukám nélkül nem teljesülhetett volna! :) Mivel együtt csináltuk ezt is, így Ő is kapott egy Tiszteletbeli Diplomát! :) Kapcsolatba kerültem a Támpont Irodával is (http://www.lelkiero.unideb.hu/hu/node/7). Sérült hallgatóknak segít a mindennapokban, főleg tanulás kapcsán. Van klub foglalkozás is, ahol össze ülünk és beszélgetünk. Tapasztalatokat, élményeket osztunk meg egymással. Ugyan én már befejeztem az iskolát, de szívesen járok el ide is. Különböző programokon veszek részt rajtuk keresztül. Például kirándulások vagy koncertek. :)

Tagjai vagyunk a MEOSZ-nak (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége). Nem emlékszem pontosan mikor csatlakoztunk a Csapathoz. Jó régen volt. Sosem felejtem el, mikor az egyik rendezvényről megérkezve a busz kitett minket, és haza kellett sétálnunk pár kilómétert a nagy hidegben! :D Mi akkor is csak nevettünk! Mint mindíg! :) Aztán Sportnapokra, Segédeszköz kiállításra is elmegyünk. Számtalan előadásokon, koncerten és Süti Fesztiválokon is részt veszünk. S ne felejtkezzünk meg a minden évben megrendezett Létavértesi Lovas Táborról sem! Ahol a minden napi lovaglás mellett sok mást is csinálunk. Kézműveskedünk, arcfestősködünk, hennázunk, társasjátékozunk, karaokee-zunk és bulizunk hajnalig. Majd másnap kómásan kelünk. De megéri, mert jól érezzük magunkat együtt, kicsik nagyok, szülők és gyereket! :)

Egy baj van az iskolákkal és táborokkal, hogy egyszer véget érnek és el kell Ballagnunk, le kell Diplomáznunk  vagy meg kell szakítanunk a tábori együtt létünket. Sosem szerettem ezeket, sőt! De szerencsére ezek után is megmaradtak a barátságok! Ez a lényeg! Mert ha valami véget ér, utána egy új kezdődik! :) Ez törvényszerűség!

Ezeket az élményeket nem lehet csak úgy leírni, ezeket át kell élned! Fantasztikus dolgokat hagysz ki, ha otthon maradsz a Te kis világodban és nem csinálsz semmit, főleg ha meg is tehetnéd! Nem szoktam semmi elől elzárkózni. Élek a lehetőségekkel amiket elém tesznek. Úgy vagyok vele, hogy kipróbálni kipróbálom, de amit nem akarok azt úgyse csinálom meg! :) Általában mindenben benne vagyok és jártunk már úgy - nem egyszer -, hogy bizony ütötték egymást a programok és el kellett döntenem, hogy melyikre is menjek. Ez a legrosszabb! Ilyenkor mindig azt kérdezem, hogy Miért nincs belőlem kettő? Habár szoktak olyan napjaim lenni, amikor egy Kriszti is sokk! :D

Bizonyára ismered azt az állapotot, mikor ülsz a monitor előtt, ujjaid a billentyűzeten... és semmi ihlet. Majd mikor lefekszel, kikapcsolod a tv-t, vagy leteszed a könyvet amit éppen olvasol, vagy kihúzod a füledből a zene lejátszó fülhallgatóját és már már aludnál, amikor bekattan... hogy hogyan is kéne megcsinálni azt amit pár órával ezelőtt akartál a gép előtt ülve. S akkor jönnek a gondolatok, ötletek... csak jönnek és jönnek, Te meg nem bírod memorizálni az ötletáradatot reggelig, hogy aztán bevidd a gépbe. Mert pont akkor van töltőn a mobilod amikor a legnagyobb szükséged lenne rá. Velem is ez történt. Tegnap akartam elkezdeni az írást, mert tetszett, hogy ennyi 1es meg 2es volt a dátumban. Legközelebb 2112.12.12-én lesz ilyen. Addig meg hát, csak nem várhatok a blogolással! :D Igaz, eddig még soha sem írtam blogot, sőt még naplót sem. Hosszabb, rövidebb történeteket írosgattam, de sosem osztottam meg így a Világgal. Világ életemben társasági Ember voltam és vagyok is, de hogy így megosszam másokkal is - főleg ismeretlenekkel - az "Életemet"... merész elhatározás számomra. Nyilván nem fogok minden kis apró részletet megosztani Veled. Egyszer olvastam egy olyan FB bővítést, hogy minden helyet ahova mész - még a lakáson belül is - kiposztol a faladra. Nem tudom, hogy ez most komoly volt, vagy csak poén, de ez azért elég gáz lenne! :) Nah, de kanyarodjunk vissza. Hol is tartottam? Jah igen. Életem.

Az életemet tökéletesnek tartom. Van Családom, akiket nagyon nagyon szeretek, még akkor is, ha nem vagy keveset mondom ki hogy: Szeretlek Titeket! Mert nem a szavak számítanak, hanem a tett! :) Oké, néha hisztis és makacs és önfejű vagyok, de jó Gyereknek, Testvérnek, Unokának és Gazdinak tartom magam. :) Van két gyönyörű kutyám, akiket imádok! :) Vannak Barátaim, akikre bármikor számíthatok és viszont számíthatnak rám! Megszereztem az Érettségit és később a Diplomát is. Vannak Céljaim és Álmaim. Büszke vagyok arra, amim van, mert ami most nincs az majd úgyis meglesz! :) Megismerkedhettem olyan Emberekkel, akikre felnézek! Vagy fordítva? :) Sajnos oxigén hiányosan születtem '85-ben Debrecenben. Kerekesszékesként élem az életem. A normális életemet, merthogy ez az élet nekem a normális. Sokan kérdezik, hogy: Miért mosolyogsz folyton, vagy hogy nem szoktál sírni? Egyszerű: Elfogadtam magam és megtanultam így élni, akkor miért bánkódnék? Ha újra kezdhetném, ugyanígy kezdeném újra. Hogy miért? Azért, mert ha másképp történne, nem biztos, hogy ugyan ebbe a Családba, Társaságba, Közösségbe születnék! Nem Biztos, hogy ugyanilyen Ember lennék, ugyanilyen felfogással. Meg hát, ki akarja úgy újra kezdeni az életet, aki nem követett el akkora baklövést, hogy ne tudta volna rendbe hozni azt. Meg ha nem követünk el hibákat, azokból nem is tanulhatunk. Nem? Nekem is voltak és mai napig is vannak hibám.

Ha Boldog akarsz lenni, fogadd el magad! Mert ha elfogadtad magad a hibáiddal együtt, akkor másoknak is könnyebb elfogadni Téged! A Boldogság csak is Rajtad múlik! :)