Nem is emlékszem, hogy mikor cseteltem legutoljára. Szerintem ez is egy olyan dolog, amihez "fel kell nőni" kitartásilag. Egy időben cseteltem én nagyon sokat, talán túl sokat is és egy idő után kiégtem. Nem vagyok én marhapásztor, hogy csordában tartsam őket! :D Most már úgy érzem, hogy képes vagyok átnézni rajtuk, anélkül, hogy felhúznának. :) Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére azért akadnak Jófejek is a cseten, akikkel jól érezzük magunkat! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.