Bizonyára ismered azt az állapotot, mikor ülsz a monitor előtt, ujjaid a billentyűzeten... és semmi ihlet. Majd mikor lefekszel, kikapcsolod a tv-t, vagy leteszed a könyvet amit éppen olvasol, vagy kihúzod a füledből a zene lejátszó fülhallgatóját és már már aludnál, amikor bekattan... hogy hogyan is kéne megcsinálni azt amit pár órával ezelőtt akartál a gép előtt ülve. S akkor jönnek a gondolatok, ötletek... csak jönnek és jönnek, Te meg nem bírod memorizálni az ötletáradatot reggelig, hogy aztán bevidd a gépbe. Mert pont akkor van töltőn a mobilod amikor a legnagyobb szükséged lenne rá. Velem is ez történt. Tegnap akartam elkezdeni az írást, mert tetszett, hogy ennyi 1es meg 2es volt a dátumban. Legközelebb 2112.12.12-én lesz ilyen. Addig meg hát, csak nem várhatok a blogolással! :D Igaz, eddig még soha sem írtam blogot, sőt még naplót sem. Hosszabb, rövidebb történeteket írosgattam, de sosem osztottam meg így a Világgal. Világ életemben társasági Ember voltam és vagyok is, de hogy így megosszam másokkal is - főleg ismeretlenekkel - az "Életemet"... merész elhatározás számomra. Nyilván nem fogok minden kis apró részletet megosztani Veled. Egyszer olvastam egy olyan FB bővítést, hogy minden helyet ahova mész - még a lakáson belül is - kiposztol a faladra. Nem tudom, hogy ez most komoly volt, vagy csak poén, de ez azért elég gáz lenne! :) Nah, de kanyarodjunk vissza. Hol is tartottam? Jah igen. Életem.

Az életemet tökéletesnek tartom. Van Családom, akiket nagyon nagyon szeretek, még akkor is, ha nem vagy keveset mondom ki hogy: Szeretlek Titeket! Mert nem a szavak számítanak, hanem a tett! :) Oké, néha hisztis és makacs és önfejű vagyok, de jó Gyereknek, Testvérnek, Unokának és Gazdinak tartom magam. :) Van két gyönyörű kutyám, akiket imádok! :) Vannak Barátaim, akikre bármikor számíthatok és viszont számíthatnak rám! Megszereztem az Érettségit és később a Diplomát is. Vannak Céljaim és Álmaim. Büszke vagyok arra, amim van, mert ami most nincs az majd úgyis meglesz! :) Megismerkedhettem olyan Emberekkel, akikre felnézek! Vagy fordítva? :) Sajnos oxigén hiányosan születtem '85-ben Debrecenben. Kerekesszékesként élem az életem. A normális életemet, merthogy ez az élet nekem a normális. Sokan kérdezik, hogy: Miért mosolyogsz folyton, vagy hogy nem szoktál sírni? Egyszerű: Elfogadtam magam és megtanultam így élni, akkor miért bánkódnék? Ha újra kezdhetném, ugyanígy kezdeném újra. Hogy miért? Azért, mert ha másképp történne, nem biztos, hogy ugyan ebbe a Családba, Társaságba, Közösségbe születnék! Nem Biztos, hogy ugyanilyen Ember lennék, ugyanilyen felfogással. Meg hát, ki akarja úgy újra kezdeni az életet, aki nem követett el akkora baklövést, hogy ne tudta volna rendbe hozni azt. Meg ha nem követünk el hibákat, azokból nem is tanulhatunk. Nem? Nekem is voltak és mai napig is vannak hibám.

Ha Boldog akarsz lenni, fogadd el magad! Mert ha elfogadtad magad a hibáiddal együtt, akkor másoknak is könnyebb elfogadni Téged! A Boldogság csak is Rajtad múlik! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.