Íme az első képsorozat, amin a gondos kismama szoptatja a piciket! <3

Szerdán már nagyon izgatottak és fáradtak voltunk - mivel nem aludtunk már egy jó ideje -, délutánra pedig idegesek is lettünk mikor Molly keservesen elkezdett vonyítani, szinte sírni. Nagyon megijedtünk. Anyáék egyből elvitték a dokihoz, aki megnyugtatott minket, hogy minden rendben van a picikkel és hogy ezek csak fájások. Mindenről felvilágosítottak, csak erről nem. Gondoltuk, hogy lesznek fájások, csak ezt a tor túrát nem számoltuk bele. Olyannyira, hogy én azt mondtam, hogy csak ezt éljük túl és soha többé fialás. De aztán...

Este 19:45-kor végre valahára eljött az a perc, mikor az Első kicsilány megszületett 195 grammal. Ő lett a legnagyobb. Óriás bébi. :) Majd pár perccel később, 20:02-kor világra jött Napóleon - az egyetlen fiúcska - 166 grammal! :) 20:24-kor megérkezett a Második kicsilány,157 grammal. Nála segíteni kellett elvágni a köldökzsinórt. Nem sokkal később - bátorságot merítve -, csak átmentem én is megnézni Őket. Ha a szülés előtti hangos órák nem lettek volna, akkor az elejétől kezdve bent lettem volna. Örülök, hogy nem hagytam ki! a 21:10-es kicsilány születését! Meglepődtem, hogy ahhoz képest milkyen tisztán ment végbe. Azt hittem, hogy csupa vér lesz minden és visítás az elejétől a végéig. De kellemesen csalódtam mikor egyszercsak kilövelt a magzatvíz és pillanatok alatt - magamhoz se tudtam térni - kint is volt a bébi. Olyan szépen letisztította a burkot is. :) Amikor sikerült magamhoz térni és megkönnyebbülni, hogy végre megvannak, kellemes meglepetésben lett részünk. Amint ott gyönyörködök a Négy piciben, egyszercsak megint jön a víz - mondom biztos ez csak útó löket -, szóhoz se jutottam és már kint is volt az Ötödik bébi!!! :) Úgy meglepődtünk, hogy Őt el is felejtettük lemérni. Az ultrahangnál ugyan említették, hogy lehet hogy 5 lesz, de nem mertük elhinni. De a végén csak bejött! Mint az is, hogy legalább egy fiúcskának lennie kell! :)

Így hát túl lettünk a nehezén, mindenki megnyugodott. A Kicsik és a Mama is nagyon jól vannak! Ma este lesznek 3 naposak. :)

Egyre közeledik a Nagy Nap, Mi pedig egyre izgatottabbak és idegesebbek vagyunk. Ma túl estünk egy vaklármán is, ami elindította bennem is a feszültséget. :) Olyasmi érzés jött elő nálam, mintha bármelyik nap behívnának vizsgázni. Azt mondják, hogy ha kihagyom a Születést, azt bánni fogom örökre. Mindenesetre megpróbálok "talpon maradni": vagy elbukok a vizsgán, vagy teljesítem azt! :) Itt nincs pótvizsga!!!

Eddig se aludtunk nyugodtan éjjelente, de most ezek után...:)

Egy egyszerű köszönéssel kezdődött ez a felejthetetlen este.  Anyával sétálgattunk a Nagy Templom előtt felállított színpad mellett, hogy minél jobb helyet találjunk az esti koncertekre. Majd megálltunk kicsit nézelődni és oda integettem Rákóczi Ferinek – amit Feri észre is vett. Csak úgy jött magától ez a mozdulat! Nem kicsit lepődtünk meg, mikor Feri sebbel-lobbal odajött hozzánk, köszönt – mintha ezer éve ismernénk egymást – pedig aznap találkoztunk életünkben először –, majd megkérdezte, hogy maradunk e végig, mi meg mondtuk, hogy igen maradunk, majd behívott minket a kordonon belülre. Én szóhoz se tudtam jutni hírtelen, úgy meglepődtem. Aztán az egész estét – egész nyugodtan mondhatom, hogy – VIP Tagként élvezhettük végig. Nagyon odafigyeltek Ránk. Egy Class FM-es csomagot kaptunk. Kérdezgették, hogy nem e vagyunk szomjasak, éhesek, látunk e rendesen. Ha véletlen útban voltunk – a pakolászás miatt –, akkor megmutatták, hogy hova álljuk, hogy hol látunk jobban...

(Folyt. köv. ha véghez vitte a küldöncöm a Tervem! :) )

Izgalmas időszakon vagyunk túl, és még izgalmasabb időszak következik! :)

Mostmár biztos, hogy sikerült a Kutty randi, az ultrahang is bebizonyította. Szeptember elejére Bébibumm lesz nálunk! :) Már most tűkön ülünk, pedig még 21 nap van hátra! Éjjelente minden kis mocorgásra, szöszmötölésre felébredünk és hallgatózunk, hogy lesz e valami. :) Emlékszem, akkor volt ugyanez, amikor az első közös éjszakák jöttek Mollyval. :)

De úgy szép az élet, hogyha zajlik! :)

I Love Croatia !

Leautókáztunk kb. 1250 km-t, mire Orebic településnél (Peljesac-félsziget) célhoz értünk. 10 napra lett 3 Teknősünk (Közepes, egy kicsi és egy pici). Nagyon aranyosak voltak. Nagyon szép helyeken voltunk. Ez a kép Korcula szigeten készült, Korcula városkában. Ismét nagyon jól éreztem magam!

Tegnap éjjel Michael Clarke Duncan-nal álmodtam. Elkezdtünk beszélgetni - de nem emlékszem, hogy miről. Valószínű azokról a dolgokról beszéltünk, amik miatt mostanság aggodalmaskodom. Illetve csak aggodalmaskodtam, mert az álom végén rám nevetett és eltűnt az aggodalmaskodásaimmal együtt. Mikor felébredtem, megkönnyebbülten éreztem és érzem is magam azóta. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor John Coffey gyógyított a halálsoronban, csak itt egy szimpla széles mosollyal elintézte az egészet olyan érzéssel, mint mikor valaki hatalmas ölelést kap. :)

Nem ez az első eset, hogy Vele álmodtam. Ősszel megnéztem a Zsákutca filmet, és azt álmodtam, hogy pár srác kekeckedni kezdett velem és egyszer csak valaki mögém állt - láttam az árnyékot -, majd a srácok elfutottak. Mire hátra fordultam, akkor már senki sem volt ott. De az az érzés ugyanilyen volt mint most. Igaz, látni nem láttam, de érztem, hogy Ő állt mögöttem és védett meg!