Tegnap éjjel Michael Clarke Duncan-nal álmodtam. Elkezdtünk beszélgetni - de nem emlékszem, hogy miről. Valószínű azokról a dolgokról beszéltünk, amik miatt mostanság aggodalmaskodom. Illetve csak aggodalmaskodtam, mert az álom végén rám nevetett és eltűnt az aggodalmaskodásaimmal együtt. Mikor felébredtem, megkönnyebbülten éreztem és érzem is magam azóta. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor John Coffey gyógyított a halálsoronban, csak itt egy szimpla széles mosollyal elintézte az egészet olyan érzéssel, mint mikor valaki hatalmas ölelést kap. :)

Nem ez az első eset, hogy Vele álmodtam. Ősszel megnéztem a Zsákutca filmet, és azt álmodtam, hogy pár srác kekeckedni kezdett velem és egyszer csak valaki mögém állt - láttam az árnyékot -, majd a srácok elfutottak. Mire hátra fordultam, akkor már senki sem volt ott. De az az érzés ugyanilyen volt mint most. Igaz, látni nem láttam, de érztem, hogy Ő állt mögöttem és védett meg!