Öt éve már, de mintha csak tegnap történt volna, úgy él bennem az a szerdai reggel. Túl voltam a vizsgákon, már csak az értékelésre kellett bemenni a suliba. Ugyanolyan reggelnek indult ez is mint a többi, illetve nem is, mert nyugalmat éreztem végre az előző stresszes napok után. Ébredés után általában be szoktam kapcsolni a Tv-t. Legalábbis addig a napig azt tettem. Kapcsolgattam - persze még félálomban -, hogy hátha esetleg valami jó műsort is találok. Bár ne tettem volna!!!… Nem emlékszem pontosan melyik csatornán láttam meg Heath Ledger képét azokkal a bizonyos dátumokkal… Ha látsz két évszámot, akkor már tudod, hogy vége van. Olyan volt mintha megszorították volna a szívedet. Összetörtem, lehet hogy sokkot is kaptam, nem tudom. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem előző nap tudtam meg a történteket, mert biztos hogy nem tudtam volna le állam vizsgázni. Igazából abból a napból és a rákövetkezendő napokból szinte egyet sem tudok felidézni pontosan, csak foszlányok vannak meg, de az állam vizsga vacsira arra emlékszem, ami nagyon jól sikerült! :)

Nagyon hosszú időbe telt míg ki hevertem, elfogadtam hogy a kedvenc színészem nincs többé és hogy az egyik nagy Álmom is porrá hullott. Miszerint egyszer egy csodás napon Ausztráliában össze futok Vele valamelyik tengerparton… a mai napig meg könnyezem ezt a be nem teljesülhetetlen Álmot és azt is hogy meg sem próbáltam Neki levelet írni. Nem az aláírásáért, hanem hogy tudjon rólam... Nem haragudtam volna meg ha válaszra se méltatott volna, de maga a tudat, hogy megpróbáltam, megírtam és elküldtem volna azt a levelet Neki, nem váltotta volna ki belőlem azt a szörnyű érzést, amit akkor hónapokon keresztül éreztem. Nem tudtam aludni nyugodtan, mert vagy azon kattogott az agyam, hogy miért és ki miatt történt ez a szörnyűség. Vagy ha el is aludtam, akkor meg Vele álmodtam. Egy darabig szép is volt, hogy álmodtam Vele, de aztán rájöttem hogy ezek után csak álomban talalkozhatunk… Nagyon sokáig nem tudtam megnézni a filmjeit sem. A mai napig van olyan film amit még nem láttam. Talán attól félek, hogy ha megnézem az összeset és ki olvasom az Életéről szoló könyvet, nem lesz több új dolog Vele kapcsán!

Nehány hónap volt csupán, de az a pár hónap éveknek tűnt akkor. Igaz az a mondás, hogy az idő nem gyógyítja be a sebeket teljesen, csak elhalványítja. De Te tudod, hogy ott van, ha már nem látszik is! 

Év vége felé ősszel, megismerkedtem Valakivel, akinek hálás lehetek, amiért kihúzott abból a gödörből, amiben akkor voltam, pusztán azzal hogy levelezik velem! :) Mert tudja, hogy létezem! Köszönöm Neked! Nem is tudod, mennyit segítettél! :)